2018 03/20

A jazz az életem

Tizenöt éves lehettem, amikor a televízióban sugárzott jazzfesztiválokat nézve megfogott a műfaj nyelvezete, ritmikája és hangulata. Ekkor dőlt el: a jazz-zenének szentelem az életem.

A jazz improvizatív műfaj, ugyanakkor megvannak a maga sajátos játékszabályai. Ha pedig a technikai tudás mellé társul ihletettség és egyediség is, akkor születik meg a szabadság zenéje – vallja Bágyi Balázs, a magyar jazz élet kiemelkedő, külföldön is rendszeresen közönség elé lépő művésze, a Magyar Jazz Szövetség elnöke.

- 2016-ban igazi különlegességgel leptétek meg a szakmát és a közönséget. A Shakespeare darabokat felidéző Homage To Shakespeare lemezeteket  a nemzetközi szakmai zsűri Gramofon-díjjal tüntette ki. Idén újabb nagy dobásra készültök, ezúttal keleti ihletettségű mű megalkotását tűztétek ki célul. Honnan jött az ötlet, hogy Kína világát villantsátok fel az újonnan születő műveitekben?
- A most készülő China Jazz Suite és annak tételei korábbi élményeim zenei lenyomatai. Évek óta járok Kínába, tavaly a zenekarommal is volt két turnénk augusztusban illetve októberben, szeptemberben pedig egyedül voltam, egy nemzetközi big band projektben vettem részt Hangzhouban. A távol-keleti országban egyébként a jazz igen fiatal műfajnak számít. Alig tíz éve alakult meg, a nagy múltú, közel száz éves kínai zenei intézmény falai között az önálló jazz tanszék, ahol egyébként rendszeresen tartok magam is előadásokat. A közeg, az emberek, a hangulatok igen inspirálóan hatnak rám. Úgy éreztem, fontos ezt zenében is kifejezésre juttatni, így szinte adta magát az ötlet, hogy a sanghaji konzervatórium professzorával, Kína első számú jazz zenészével, Li Xiaochuannal – akivel nagyon jó szakmai és emberi kapcsolatot ápolok – hívjunk életre egy közös alkotást.

- Mikor lesz a lemezbemutató?
- Októberben lesz Kínában, utána pedig európai turnéra indulunk, amelynek természetesen több magyarországi állomása is lesz. 

- Említetted, hogy a jazz fiatal műfajnak számít Kínában. Tapasztalatod szerint milyen a fogadtatása a közönség részéről? 
- Nagyon érdekes és pozitív tapasztalat számomra, hogy a közönség soraiban igen sok a fiatal, amely ad egy erős lendületet, frissességet az előadások hangulatának. Úgy tűnik, hogy Kínában a jazz a populáris kultúra részéve kezd válni, ami igen örvendetes. 

- Kína mellett hol terveztek még előadásokat idén?
- Április végén, miután megjövök Amerikából az Eastern Boundary Quartet turnéból, Jordániába utazunk a New Quartettel, ahol az Amman Jazz Fesztiválon lépünk fel, majd májusban Erdélybe megyünk. Nyáron hazai fellépések lesznek főleg, augusztusban viszont bulgáriai turnénk lesz Pocsai Krisztával, akivel sokat dolgozunk együtt. Szeptemberben pedig Berlinbe is vele megyünk. Itthon főként a második otthonunknak számító Budapest Jazz Clubban lépünk fel, de tavaly volt egy kiemelkedő MÜPA koncertünk is Li Xiaochuan vendégszereplésével. 

- A szülővárosodban, Pécsett is találkozhat veletek a közönség?
- Természetesen. Bár immáron több mint húsz éve nem élek ott, a kapcsolatom folyamatos a várossal. Minden évben visszatérek néhány előadás erejéig. Idén szeptember 20-án leszünk a Metronóm Jazz Klubban.  

- Milyen emlékeket ébreszt benned egy-egy pécsi hazalátogatás?
- Pécs tele van művészettel és kultúrával. Ez szinte érződik a levegőben. Meggyőződésem, hogy az, hogy fiatal koromban kórusban énekeltem, nagyon sokat adott hozzá a zenészhez, akivé váltam. Az akkori együttzenélések, a közösségi szellem, amiben cseperedtem szinte iránytűként vezettek a pályám felé. 

- Honnan és mikor indult ez a pálya? Mit tekintesz az első mérföldkőnek? 
- A családomban mindig is jelen volt a zene, főként a klasszikus muzsika. A szüleim egyébként inkább a sport felé terelgettek, a zenébe kamasz koromban szerettem igazán bele, de akkor még inkább a rock- és popzene álltak közel hozzám. Tizenöt éves lehettem, amikor a televízióban sugárzott jazzfesztiválokat nézve megfogott a műfaj nyelvezete, ritmikája és hangulata. Ekkor dőlt el: a jazz-zenének szentelem az életem. 

 Az évek haladtával pedig kialakult rendkívül egyedi előadásmódod, amely tele van erővel, energiával és szenvedéllyel, ugyanakkor elegánsan könnyed. 
- Úgy vélem, harminc éves korom körül találtam rá a saját hangomra, stílusomra. Nem dolgoztam rajta, nem volt tudatos rákészülés. Az évek során az engem ért impulzusok alakítgatták, csiszolták és egyszer csak megszületett. A mai napig ösztönös az előadásom. Ezt persze maga a jazz műfaja is megköveteli. Úgy játszom, ahogy belülről érzem a zenét, nincs benne semmi mesterkéltség.  

- Doboktatóként és zenepedagógusként hogy véled, mennyire adható át, illetve tanítható a jazz-életérzés?
- Régebben többet tanítottam, és úgy gondolom a későbbiekben is fontos szerepe lesz az életemben a zene tanításának. Most a fellépések és folyamatos turnézások eléggé behatárolják az időt, amit a tanításra tudok szánni.  Mindazonáltal úgy hiszem, hogy minden jazz iránt érdeklődő tanítványnál egy jó módszertannal el lehet jutni egy bizonyos szintig. A jazz azonban improvizatív műfaj, az egyediség a lételeme, az a záloga. Ha ezek mellé még ihletettség is társul, akkor hiteles, érzelemgazdag, jó előadás lesz, de maga  a „jazz életérzés” nem tanítható.

- A Jazz Szövetség elnökeként is sokat teszel a műfajért. Milyen cél van aktuálisan napirenden?
- Nehéz dologba vágtuk a fejszénkent. Jelenleg azon dolgozunk, hogy egy szélesebb szakmai fórum támogatásával jobban tudjuk pozícionálni a jazz műfaját a kulturális palettán. Szeretnénk, ha ezen belül önálló identitást kapna, hiszen egyedülálló műfaj a maga sajátosságaival és sokszínűségével. A kulturális kormányzatot is megkerestük egy önálló állami jazzművészeti díj ötletével. 

-A zeneszerzéshez, előadáshoz honnan merítesz ihletet? Szabadidődben milyen elfoglaltsággal töltődsz?
- Számomra nem válnak szét a munka és pihenőórák, a hétköznapok és az ünnepek. Még ha más-más oldalról is, de szinte folyamatosan a zenével foglalkozom, ebből nem lehet kiszállni, abbahagyni. Az utazások, az új találkozások által is inspirálódom, nyitott vagyok a világra, gyűjtöm az ihletett pillanatokat. A friss élmények szinte kivétel nélkül tetten érhetők egy-egy új szerzeményben, előadásban. Szabadidőm szinte nincs is, de ha itthon vagyok, kiveszem a részem a gyerekek körüli teendőkből, óvoda, iskola, edzés, tanulás, minden... Ha pedig sport, akkor az úszás és kerékpározás áll közel hozzám. Szeretem a természet közelségét. A legtöbb pillanat mélyén azonban mindig ott van születőben lévő téma, dallam. Nulla-huszonnégy órában zenész vagyok, a jazz az életem. 

Bágyi Balázs jazz-zenész, a Magyar Jazz Szövetség elnöke
Bágyi Balázs 1998-ban kitüntetéses diplomát szerzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékén, azóta a magyar -és a nemzetközi koncertélet elismert művésze. Saját zenei projektjeivel Európa számos országában, az Amerikai Egyesült Államokban és Kínában is rendszeresen koncertezik, illetve képviseli hazánkat rangos külföldi eseményeken. 2013-ban megalapította a Bágyi Balázs New Quartet-et. Az új felállás zeneiségében árnyaltabban jelenik meg a folk hangzás, sokkal inkább a post bop elemekből építkező akusztikus kortárs jazz dominál. Együttesének tagjai a magyar jazz fiatalabb korosztályának jeles képviselői, az Amszterdamban végzett szaxofonos, Soso Lakatos Sándor, a klasszikus zenén nevelkedett Junior Príma díjas zongorista, Oláh Dezső és Közép-Európa egyik legnagyszerűbb bőgőse, Oláh Péter. Mindezek mellett több neves hangszergyártó cég képviselője, neve összecseng többek között a prémium kategóriás kanadai Ayotte dobok, illetve a kézzel kovácsolt török Agean cintányérok hírnevével is. Az Előadóművészi Jogvédő Iroda tisztelettel adózik a tagjai sorába tartozó, sokszínű és mélyen elhivatott művész tehetsége előtt.
 

« vissza az előző oldalra

Hírek


Interjúk

A jó szinkronszínész dobbantó nélkül ugrik

Amikor szinkronizálunk, nincs idő a felkészülésre. Abban a pillanatban hozni kell az adott karaktert, nincs lehetőség időkérésre, hogy tessék adni nekem öt percet, hogy felhergeljem magam.

A határokat feszegetem, de csak így van értelme!

Amikor a világ dübörög mögöttem, le kell tudom csendesíteni magamat. Számomra erre a naplóírás ad lehetőséget. Muszáj megőrizni ezeket a gondolatokat, mert ősi erőt és természetes energiát jelentenek.

Ahol a szó ereje véget ér, ott kezdődik a táncé

A tánc magánvélemény – vallja Földi Béla.  Az igazi táncos az előadás során önmaga mélységét és magasságát, a világhoz és a pillanathoz való viszonyulását is feltárja, átadja. 

A jazz az életem

Tizenöt éves lehettem, amikor a televízióban sugárzott jazzfesztiválokat nézve megfogott a műfaj nyelvezete, ritmikája és hangulata. Ekkor dőlt el: a jazz-zenének szentelem az életem.

Színpadra lépni csak teljes odaadással lehet

Előadások alatt a takarásból szoktam nézni a közönséget, fantasztikus látni, hogy miként lényegülnek át. Mindig felemelő érzés, ha sikerül eljutnunk az emberek lelkéig.

Magyar hangja Csőre Gábor

Sokan úgy gondolják, hogy a művészekre a rebbenékenység és szenzibilitás jellemző. Ez igaz, ugyanakkor felkészültnek kell lenni minden eshetőségre. A színházhoz kötél idegek és rugalmasság kell. 

A felkészülést nem lehet befejezni

A célunk az, hogy felborzoljuk az érzékeket, elvarázsoljuk, és egy különleges utazásra repítsük a koncertre érkezőket. Dalaink ebben a közegben születnek újjá és nyernek új értelmet. - Jónás Vera, énekes

A tánc a pillanat művészete

A családom és a mestereim is mindig a maximalizmusra neveltek, arra, hogy félgőzzel nem érdemes semmit sem csinálni. Ez egyébként nem csak a táncművészetre igaz. - Kiss János, a Győri Balett igazgatója

A boldogság egy képesség

Azért vagyok színész, mert szeretek az lenni. A színház lehetőséget ad arra, hogy a szerepeimen keresztül közelebb kerülhessek önmagamhoz. A szakma elismerése, a közönség szeretete plusz jutalom, jóleső ráadás.

Horváth Kornél a világ legjobb ütőse

Decemberben a világ legjobb ütőhangszeresévé választották Horváth Kornélt a rangos brit Rhythm zenei magazin internetes szavazásán. Ezt követően készült interjúnk.

Recirquel: a cirkusz újragondolva

Egyik legnagyobb mesterem többször hangsúlyozta: van egy jó ötleted? Dobd el messzire! A Recirquel alapítója, Vági Bence a közönség és az artisták közötti különlegs lelki kapcsolatról mesél a vele készített interjúban.

Kereszt és karma

Szűcs Gabi 2007-ben vált ki a Cotton Club Singers-ből, hogy szólókarriert kezdjen. Az idén Fonogram Díjjal kitüntetett művésszel az őszi koncertek és fellépések mellett hivatástudatról, születőben lévő új dalokról és az alkotás öröméről is beszélgettünk.

Marie Antoinette a BMW új márkanagykövete?

Színes és mozgalmas világ az, amiben Polyák Lilla színművész és popénekesnő éli mindennapjait. A néhány hete debütált Marie Antoinette musical előkészületeiről, mondanivalójáról és fogadtatásáról kérdeztük.


Eseménynaptár

2017
11/
30

Jogdíjkifizetés (audiovizuális jogdíjak és külföldi jogdíjak)

2018
02/
28

Hangfelvételek regisztrációs határideje

2018
03/
30

Jogdíjkifizetés (külföldi jogdíjak)

2018
06/
30

Jogdíjkifizetés (2017. évi ismétlési jogdíjak és külföldi jogdíjak)

2018
08/
31

Jogdíjkifizetés (2017. évi rádiós, televíziós sugárzási jogdíjak, kiegészítő díjak, háttérzenei jogdíjak)

2018
11/
15

Jogdíjkifizetés (külföldi jogdíjak és 2017. évi audiovizuális jogdíj)