2019 09/30

A Vígszínház Európában is tájékozódási pont lett

Amikor a férfi maszkom elkészült nem néztem tükörbe, hogy ne tudjam magamról, hogy nézek ki. Abban biztos voltam, ha a figura identitását megtalálom, és ahhoz a megfelelő hangot is, az annyira a szerepé lesz, hogy be sem rekedek tőle. Így is lett.

„A hagyományokat megőrizve, új energiákkal szülessen újra a színház, mely erőteljes, friss, mai hangon tud szólni közönségéhez” – ezzel a küldetéssel kezdte meg 2009-ben munkáját a Vígszínház direktoraként Eszenyi Enikő, akivel a nemzetközi mércével mérve is kiemelkedő teátrummá érett intézményről, illetve a falai között folyó szakmai munkáról is beszélgettünk.

- Az idei színházi szezont két igazán impozáns darabbal, A nagy Gatsby és a Honderű előadásokkal nyitották, amelyek iránt már most kiemelt érdeklődést mutat a közönség. A Vígszínház, a Pesti Színház és a Házi Színpad előadásai estéről estére teltházasak, ami azt jelenti, hogy napi szinten 1700 néző érdeklődésére tartanak számot. Hogyan alakítják ki egy-egy év repertoárját, mik a főbb vezérlő elvek? Hogyan tudják felmérni, hogy mi iránt nyitott és érdeklődő a közönség?
- A Vígszínháznak hűséges és érzékeny közönsége van, kíváncsiak ránk, értik a törekvéseinket. A műsor összeállításánál fontos az a tapasztalat és tudás, amire az elmúlt harminchat évben szert tettem. Megkerülhetetlen szempont, hogy reflektáljunk olyan társadalmi problémákra, amelyek körülöttünk zajlanak. Mindenkor figyelembe vesszük a társulat összetételét, és olyan alkotóművészeket hívunk, akikkel tudunk együtt gondolkodni és inspirálóan hatnak a társulatra. Célunk, hogy értékes drámai műveket játsszunk sok ember számára. Számos alkalommal rendeztem külföldön, több olyan művészbarátom van a világban, akikkel gyakran beszélgetek a színház jelenéről és jövőjéről, és nyilván ez is nagyban kihat a Vígszínház műsorpolitikájára. Legvégül támaszkodom a megérzéseimre, mert hiszek a női intuícióban.

- A Jóembert keresünk is telitalálatnak bizonyult, hiszen olyan népszerű volt, hogy alig lehetett rá jegyet kapni. A darabban ön egy fiatal, tiszta lelkű lányt és annak idős, gonoszkodó nagybátyját is játszotta. Hogyan építette fel a két, egymástól teljesen eltérő karaktert?
- Sen Te-t mindenki kihasználja és élősködik rajta, ezért megteremti Sui Ta-t, akiről elhiteti a többiekkel, hogy a gazdag nagybácsija. Bertolt Brecht így két bravúros szerepet írt egy színésznőnek, hiszen az előadás folyamán ezt a kettőt kell váltogatnom. Ez mind fizikailag, mind szellemileg nagyon megerőltető. És még egy nagy teherrel jár a szerep megformálása: előadás közben folyamatosan át kell öltözni. Amikor a férfi maszkom elkészült – kopasz fej, szemüveg – nem néztem tükörbe, hogy ne tudjam magamról, hogy nézek ki. Ezt az információt másoktól igyekeztem begyűjteni. Egy fehér öltönyben járkáltam a színház folyosóin, és megfigyeltem azokat az érzeteket, amiket a körülöttem lévők reakcióiból leszűrtem. Csak ez után néztem bele a tükörbe. A legárulkodóbb a nyakam volt, ezért válltömésekkel megrövidítettük. Majd látva magamat, igyekeztem megteremteni Sui Ta férfi gesztusait. Ehhez felidéztem magamban édesapám mozdulatait, de nagy segítségemre volt még Páger Antal és Tordy Géza férfias mozgáskultúrája is. Mivel a férfiaknak mélyebb a hangjuk, elkezdtem rekedten beszélni, de nagy veszély volt, hogy lerekedek és nem lesz hangom. Abban viszont biztos voltam, ha a figura identitását megtalálom, és ahhoz a megfelelő hangot is, az annyira a szerepé lesz, hogy én magam be sem rekedek tőle. Így is lett. Három díjat is elnyertünk a Pécsi Országos Színházi Találkozón. Örülök, hogy a nézők, a kritikusok és a POSZT zsűrije is jutalmazta az alakításomat. 

Fotó: Emmer LászlóFotó: Emmer László

- Valóban megtörtént, hogy egy előadás során – amikor egy jelenetben meg kellett ennie a kellék virágcsokrot – szegfű helyett más virágot adott a kellékes, és ön kisebb mérgezést kapott? 
- A Szent Johanna címszerepét játszottam. Johannát az udvarba kísérik, ahol virágcsokrot kap. Taub János, a nagyszerű rendező kitalálta, hogy mivel Johanna már nagyon éhes, kezdje el enni a virágcsokrot. A virágok között, amit a kezembe adtak, mindig volt fehér szegfű, azt kezdtem enni. Az egyik este új kellékes jött, gyors öltözés után éppen beértem a színpadra, kezembe adták a csokrot, megkaptam a fejgépet, és elkezdtem mondani a monológot. Láttam azonban, hogy ez nem a szokásos csokor, ebben liliom és nőszirom van, de fehér szegfű nincs. Most melyiket egyem? Eszembe jutott Gerard Philipe egyik híres filmje, amiben úgy halt meg a szerelmes nő, hogy rengeteg liliomot tettek a hintójába; akkor a liliomot inkább meghagyom... Más választásom nem volt, maradt a nőszirom. Elkezdtem enni a kék virágot, nagyon finom édes volt. A hezitálással viszont értékes másodperceket vesztettem, ezért nem nyeltem le a virágot, hanem visszaköptem a csokorba. Később ez lett a szerencsém. Már a szünetben égett a szám, próbáltam vízzel, majd tejjel enyhíteni, de nem használt. Elkezdődött a második felvonás, addigra már alig bírtam beszélni, kapkodtam a levegőt, amikor Johannától bocsánatot kérnek a Mennyországban, én már az ájulás szélén voltam. Végigjátszottam az előadást, de a tapsra már nem tudtam kimenni. Azonnal bevittek a kórházba, ahol bent kellett töltenem egy éjszakát. A gyors orvosi segítségnek köszönhetően nem lett nagy baj. 

- Rendezőként jelenleg mi foglalkoztatja?
- A Mágnás Miska. Közel húsz éve nem volt a Vígszínházban operett. Rajongok ezért a műfajért, mégpedig azért, mert a dráma és a humor, a szenvedély és a helyzetkomikum ugyanolyan erővel van benne jelen. Ehhez társul a zene, ami halhatatlan, hiszen az előadásban elhangzó dalokat mindenki kívülről fújja. Ez így együtt nagyon különleges érzetet hoz létre a nézőben, hol nevet, hol összeszorul a szíve, hol pedig elandalítja. Egyedi lesz a színpadkép, egy kukoricatábla a Vígszínház közepén. Ez a gyerekkoromat juttatja az eszembe, azt a vidéket, amihez annyira kötődöm, az ottani embereket. A másik darab pedig a Lulu, ami a női lét határait feszegeti. Az erotika, a dráma és a groteszk hármas egységét vagy olykor különböző irányba mutatását boncolgatjuk. Először dolgozom Kolozsvárott, ami rendkívüli élmény. Mind a két előadásban nagyszerű munkatársak segítenek, és kitűnő színészekkel dolgozhatok.

- Az ön szárnyai alatt ért be a Vígszínház hosszas küzdelme: Magyarország egyetlen színházaként az Európai Színházak Uniójának tagja lett. Ezzel milyen új perspektíva nyílt meg a Vígszínház, illetve a magyar színházi világ előtt?
- 2015 júniusában az Európai Színházak Uniója (UTE) a Vígszínházat művészi eredményei és nemzetközi elismertsége révén teljes jogú taggá választotta, így jelenleg egyetlen hazai színházként képviseli Magyarországot a jelentős szervezetben. Ez az elismerés nem csupán felelősséget és óriási figyelmet jelent számunkra, része lettünk a nemzetközi vérkeringésnek, és számos új lehetőség megnyílt előttünk. A tagok intenzív, közös alkotómunkát folytatnak. 2018-ban az UTE közgyűlésének a Vígszínház adott otthont, Európa legnagyobb és legnevesebb színházainak képviselőit, világhírű színházi szakembereket köszönthettünk Budapesten. 2019 szeptemberében pedig az UTE támogatásával valósul meg az Európában is egyedülálló, fiatal színházi rendezőknek meghirdetett workshopunk, a Classperimental, aminek szakmai vezetője vagyok. 

- Hogyan összegezné az elmúlt éveket, megvalósultak az elképzelései, mint színésznő, rendező és igazgató?
- A Vígszínház nem csak Budapesten, nem csak Magyarországon, hanem Európában is tájékozódási pont lett. Ezt a célt tűztem ki tíz évvel ezelőtt, és örülök, hogy sikerült megvalósítani. Előadásainkkal beutaztuk a világot, vittük a magyar kultúra és a Vígszínház jó hírét, voltunk Koreában, Kínában, Oroszországban, Izraelben, Szlovákiában, Csehországban, Németországban, Székelyföldön és még számos helyen. Jó érzéssel tölt el, hogy a nemzetközi színházi világban nagyon sok barátunk és alkotótársunk van, aki figyel ránk és szeret bennünket. Az egyik legnagyobb büszkeségem, hogy itt járt a Vígszínházban Robert Wilson, az egyik legkiemelkedőbb alkotó, akivel volt alkalmam együtt dolgozni, és az általa rendezett előadást a Vígszínház közönsége is láthatta. Kiemelt eredmények sorakoznak mögöttünk, amelyeknek természetesen örülünk, de ezzel párhuzamosan a jövő felé is tekintenünk kell. Folyamatosan azon dolgozunk a Vígszínház társulatával közösen, hogy a hagyományokat megőrizve, új energiákkal szülessenek olyan nagyszerű előadások, melyek erőteljes, friss, mai hangon tudnak szólni a közönséghez.

Eszenyi Enikő Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, színházi rendező, Érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, a Vígszínház igazgatója

Tanulmányait a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán végezte, két éves főiskolai gyakorlatát a Vígszínházban töltötte, majd 1983-ban oda szerződött.

Színészként emlékezetes alakításai között szerepel Shakespeare nőalakjai közül Lady Anna, Lady Machbeth, Kleopátra, Rosalinda, a Lear királyban Cordélia, továbbá Szent Johanna (Shaw: Szent Johanna), Nasztya (Gorkij: Éjjeli menedékhely), Blanche (Tennessee Williams: A vágy villamosa), Margaret (Tennesse Williams: Macska a forró tetőn), Alison (Osborne: Dühöngő ifjúság), Nóra (Ibsen: Nóra), Lulu (Frank Wedekind: Lulu), Ranyevszkaja (Csehov: Cseresznyéskert), Shira (Hadar Galron: Mikve), Pukk (Shakespeare: Szentivánéji álom), Sen Te / Sui Ta (Bertolt Brecht: Jóembert keresünk). Jelenleg Molnár Ferenc A testőr című komédiájában lép a közönség elé, a Liliomban Muskátné szerepét játssza. A John Cassavetes Premier című filmjéből készült színpadi változatban a főszereplőnőt, Myrtle Gordont alakítja.

Rendezőként elsőként Büchner Leonce és Lénáját vitte sikerre. Shakespeare-rendezéseinek fontos darabja az Othello, a Rómeó és Júlia és a Hamlet, mely utóbbi ma is nagy sikerrel szerepel a Vígszínház műsorán. A klasszikus drámairodalom remekművei közül színpadra állította többek között Osztrovszkij: Négy lába van a lónak, mégis megbotlik és Beumarchais: Figaro házassága című drámáját. A kortársak közül pedig Nádas Péter: Találkozás, Tracy Letts: Augusztus Oklahomában, Charlie Chaplinː A diktátor, valamint Frank Wedekind: Lulu című darabokat is egyaránt sikerrel rendezte meg. Több mint 25 nagyjátékfilmben és legalább ugyanennyi tévéfilmben szerepelt. Önálló estjeivel pedig – melyből öt készült – országszerte nagy sikereket aratott. Az Előadóművészi Jogvédő Iroda tisztelettel adózik Eszenyi Enikő sokszínű tehetsége és színház iránti elkötelezettsége előtt.

 

« vissza az előző oldalra

Hírek


Interjúk

A Vígszínház Európában is tájékozódási pont lett

Amikor a férfi maszkom elkészült nem néztem tükörbe, hogy ne tudjam magamról, hogy nézek ki. Abban biztos voltam, ha a figura identitását megtalálom, és ahhoz a megfelelő hangot is, az annyira a szerepé lesz, hogy be sem rekedek tőle. Így is lett.

Minden dal egy kicsit olyan, mintha a gyermekem lenne

Az Illés-együttes volt a kezdet, a lázadó kamaszkor, az első nagy szerelmek és csalódások korszaka. A Fonográf idején értem igazán tudatos művésszé és az első szólólemezem sikere avatott engem önálló előadóvá. 

Hiszek a dalok erejében

Rájöttem, a dalokkal olyan eszköz van a kezemben, amellyel kifejezhetem, kiénekelhetem azt, hogy milyennek látom a világot. - Interjú Koncz Zsuzsával

A stand-up több mint vicceseket mondani a színpadon

A jó stand-up strukturált, több rétegű, érzelmeket ébreszt, gondolkodásra ösztönöz. Erre pedig tudatosan kell készülni, mert ez már írói és előadói képesség, amit lehet és kell is fejleszteni. - Interjú Litkai Gergellyel

A jó társulat szakmailag és emberileg is felemel

A közönséget mindig érezni lehet. Maga a színház is: energia, energiaáramlás egymás és a közönség között. Keserves, ha semmi nem jön a nézőtérről. - Interjú Pálmai Anna színésznővel

A jó szinkronszínész dobbantó nélkül ugrik

Amikor szinkronizálunk, nincs idő a felkészülésre. Abban a pillanatban hozni kell az adott karaktert, nincs lehetőség időkérésre, hogy tessék adni nekem öt percet, hogy felhergeljem magam.

A határokat feszegetem, de csak így van értelme!

Amikor a világ dübörög mögöttem, le kell tudom csendesíteni magamat. Számomra erre a naplóírás ad lehetőséget. Muszáj megőrizni ezeket a gondolatokat, mert ősi erőt és természetes energiát jelentenek.

Ahol a szó ereje véget ér, ott kezdődik a táncé

A tánc magánvélemény – vallja Földi Béla.  Az igazi táncos az előadás során önmaga mélységét és magasságát, a világhoz és a pillanathoz való viszonyulását is feltárja, átadja. 

A jazz az életem

Tizenöt éves lehettem, amikor a televízióban sugárzott jazzfesztiválokat nézve megfogott a műfaj nyelvezete, ritmikája és hangulata. Ekkor dőlt el: a jazz-zenének szentelem az életem.

Színpadra lépni csak teljes odaadással lehet

Előadások alatt a takarásból szoktam nézni a közönséget, fantasztikus látni, hogy miként lényegülnek át. Mindig felemelő érzés, ha sikerül eljutnunk az emberek lelkéig.

Magyar hangja Csőre Gábor

Sokan úgy gondolják, hogy a művészekre a rebbenékenység és szenzibilitás jellemző. Ez igaz, ugyanakkor felkészültnek kell lenni minden eshetőségre. A színházhoz kötél idegek és rugalmasság kell. 

A felkészülést nem lehet befejezni

A célunk az, hogy felborzoljuk az érzékeket, elvarázsoljuk, és egy különleges utazásra repítsük a koncertre érkezőket. Dalaink ebben a közegben születnek újjá és nyernek új értelmet. - Jónás Vera, énekes

A tánc a pillanat művészete

A családom és a mestereim is mindig a maximalizmusra neveltek, arra, hogy félgőzzel nem érdemes semmit sem csinálni. Ez egyébként nem csak a táncművészetre igaz. - Kiss János, a Győri Balett igazgatója

A boldogság egy képesség

Azért vagyok színész, mert szeretek az lenni. A színház lehetőséget ad arra, hogy a szerepeimen keresztül közelebb kerülhessek önmagamhoz. A szakma elismerése, a közönség szeretete plusz jutalom, jóleső ráadás.

Horváth Kornél a világ legjobb ütőse

Decemberben a világ legjobb ütőhangszeresévé választották Horváth Kornélt a rangos brit Rhythm zenei magazin internetes szavazásán. Ezt követően készült interjúnk.

Recirquel: a cirkusz újragondolva

Egyik legnagyobb mesterem többször hangsúlyozta: van egy jó ötleted? Dobd el messzire! A Recirquel alapítója, Vági Bence a közönség és az artisták közötti különlegs lelki kapcsolatról mesél a vele készített interjúban.

Kereszt és karma

Szűcs Gabi 2007-ben vált ki a Cotton Club Singers-ből, hogy szólókarriert kezdjen. Az idén Fonogram Díjjal kitüntetett művésszel az őszi koncertek és fellépések mellett hivatástudatról, születőben lévő új dalokról és az alkotás öröméről is beszélgettünk.

Marie Antoinette a BMW új márkanagykövete?

Színes és mozgalmas világ az, amiben Polyák Lilla színművész és popénekesnő éli mindennapjait. A néhány hete debütált Marie Antoinette musical előkészületeiről, mondanivalójáról és fogadtatásáról kérdeztük.


Eseménynaptár

2018
11/
23

Jogdíjkifizetés (külföldi jogdíjak és 2017. évi audiovizuális jogdíj)

2019
02/
28

Hangfelvételek regisztrációs határideje

2019
03/
28

Jogdíjkifizetés (külföldi jogdíjak)

2019
06/
28

Jogdíjkifizetés (2018. évi rádiós, televíziós sugárzási jogdíjak, kiegészítő díjak, háttérzenei jogdíjak)

2019
09/
23

Audiovizuális adatlapok regisztrációs határideje

2019
10/
30

Jogdíjkifizetés (ismétlési és audiovizuális jogdíjak, külföldi jogdíjak)