EKHO

Egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás

A művészeti területen az elmúlt másfél évtizedben a korábbi un. szabadfoglalkozású státusz mellett sokan választották az egyéni és társas vállalkozási formát. Ez utóbbit a foglalkoztatók is előnyben részesítették a munkajogviszonnyal szemben, mert ez egyszerű polgári jogviszonyokat hozott létre, így a foglalkoztatók mentesültek az összes munkajogi kötelezettségtől, a különböző közterhektől és általában az adminisztrációs terhektől. Ezért a jogviszonyok – már nem kizárólag a művészek szabad választása alapján, hanem gyakran foglalkoztatói felszólításra – egyre gyakrabban alakultak át a munka-, illetve a közalkalmazotti jogviszonyból vállalkozási jogviszonyokba. Ezek között igen sok esetben semmiféle vállalkozási elem nem volt megállapítható, a szerződések vállalkozási szerződéseknek színlelt munkaszerződések voltak, amelyek a kezdetektől fogva jogellenesnek tekinthetőek. Ugyanakkor az állam éveken keresztül nemhogy tiltotta vagy szankcionálta volna, hanem kifejezetten ösztönözte az ilyen jogviszonyok létrehozását, illetve a munkajogviszonyok ilyen átalakítását vállalkozási jogviszonnyá. (Ez a munkaviszony az adózás rendjéről szóló törvény szerinti ˝munkaviszony˝ fogalmat jelenti, amely kiterjed a közalkalmazotti jogviszonyra is.) Ez különösen jellemzővé vált a színházi területen, de több táncegyüttes és zenekar is választotta ezt a foglalkoztatási formát.

A Munkatörvénykönyve, illetve a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény 2004. júliusától hatályba lépett új szabályai egyrészt pontosították a színlelt szerződések jellemzőit, továbbá igen erős jogokkal ruházták fel az ellenőrző szerveket az ilyen szerződések felszámolása érdekében, továbbá súlyos szankciókat helyeztek kilátásba a foglalkoztatók és a foglalkoztatottak számára, egyaránt. A Parlament 2005. június 30-ig, majd további egy évig, azaz 2006. június 30-ig moratóriumot biztosított, azaz e határnapig nem érvényesülnek a fent említett szigorú szabályok. Ugyanakkor nyilvánvalóvá vált, hogy az ügy jogszabályi megoldást igényel. A kompromisszumok eredményeként született meg a javaslat, hogy az adójog felől közelítsék meg a kérdést, és ennek pozitív fogadtatása után dolgozták ki a döntően művészet, kultúra, sajtó területén tevékenykedők egyszerűsített módon történő adózásának, adóztatásának elveit, majd törvényi kereteit. Az Országgyűlés végül 2005. november 7-én – az éves adótörvény-módosításokkal együtt – fogadta el az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvényt (Ekho-tv.).

1. A törvény hatálya

Az Ekho-tv. az abban felsorolt foglalkozásnak megfelelő tevékenységet munkaviszonyban, vagy vállalkozási, megbízási szerződés alapján folytató magánszemélyekre és a magánszeméllyel e szerződéses kapcsolatban álló munkáltatókra, kifizetőkre terjed ki. A magánszemély az erre vonatkozó nyilatkozata alapján válik jogosulttá az említett tevékenység ellenértékeként fizetett bevétel után a közteherviselési kötelezettségeit az Ekho-tv. szerint egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) szerint teljesíteni.

Az ekho választására jogosult (döntően alkotóművészi, előadóművészi és médiaszolgáltatási) foglalkozások besorolásának alapját korábban a FEOR-93 képezte, amit 2011-től a Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere (FEOR-08) váltott fel. 2012-től hatályos új rendelkezés szerint a felsorolásnak megfelelő magánszemély is csak akkor választhatja az ekhot, ha tevékenysége alapján a mű elkészítésének folyamatában alkotó jelleggel vesz részt. Ugyanakkor elnevezésétől függetlenül is az ekho választására jogosít az a tevékenység, amely a FEOR-08 osztályozási szempontjai szerinti tartalma alapján megfelel a FEOR-számmal azonosított foglalkozásoknak, munkaköröknek. (A 2012-től hatályos törvénymódosítás egyértelműsíti, hogy a sportszervezetek és szakszövetségek főállású munkavállalói szintén választhatják az ekho szerinti adózást.)

Azon foglalkozások listája, amelyek a hatályos jogszabályok értelmében az ekho-ra jogosítanak, megtekinthető itt.

2. Az ekho választásának feltételei

Ekhoval teljesíthető a közterhek megfizetése, ha a magánszemély az adóévben munkaviszonyból származó, egyéni vállalkozói kivét címén, vagy társas vállalkozás tagjaként személyes közreműködődés ellenértéke címén, olyan jövedelmet szerez, amely után a közterhek megfizetése az általános szabályok szerint történik vagy nyugdíjas. Mindkét esetben további feltétel, hogy tevékenységük az Ekho-tv.-ben meghatározott foglalkozásúnak minősüljön, továbbá a kifizetőnek írásban nyilatkozzanak arról, hogy a számukra kifizetett bevételt, vagy annak a nyilatkozatában meghatározott részét terhelő közterhek megfizetésére az Ekho-tv. rendelkezéseinek alkalmazását választják.

Ekhot a magánszemély arra a jövedelemre választhat, amely
- munkaviszonyból származik,
- társas vállalkozás személyesen közreműködő tagjaként illeti meg őt,
- vállalkozási szerződés vagy megbízási szerződés alapján végzett tevékenységből származik.
Az ekho választásának feltétele továbbá, hogy az adózó jövedelme a fentebb említett esetekben külön-külön és együttesen sem haladja meg az adóévben az évi 25 millió forintot.

3. Az ekho alapja, mértéke

Az ekho alapja az ekhóval érintett bevétel, csökkentve - ha a magánszemély általános forgalmi adó fizetésére kötelezett - az általános forgalmi adóval. A magánszemély az ekho-alap összegéből 15% ekhót fizet; ha azonban a magánszemély a kifizetést megelőzően nyilatkozik arról, hogy nyugdíjas, vagy az adóévben – minden más járulékalapot képező jövedelmét, valamint minden ekho-alapot képező bevételét figyelembe véve – a nyugdíjjárulékot (magánnyugdíjpénztári tagdíjat) a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény (Tbj.) előírása szerint megfizette (megfizeti), az ekho mértéke 11,1%. Szintén 11,1 százalék az ekho mértéke az ekho-alap azon része után, amely meghaladja az adott jogviszonyban a Tbj. szerint biztosítási kötelezettség idõtartamaként figyelembe vehetõ napoknak és a kifizetés napján érvényes járulékfizetési felsõ határnapi összegének a szorzatát. Ha az adott kifizetéssel a magánszemély a járulékfizetés felsõ határát átlépi, a nyilatkozatban a magánszemély megjelölheti az ekho alapnak a járulékfizetés felsõ határa eléréséhez szükséges részét, ebben az esetben az ekhoalap fennmaradó részére alkalmazható a 11,1 százalékos ekho mérték. Az általános szabálytól eltérõen az EGT-államban biztosított személynek juttatott ekho alapul szolgáló bevételt 9,5 százalék ekho terheli, amelyet a kifizetõnek kell megállapítania és levonnia.
A kifizető az ekho-alap összege után 20% ekhot fizet. A kifizető a magánszemélyt terhelő ekhót levonással állapítja meg, ide értve azt az esetet is, ha a kifizetést számla alapján teljesíti. A kifizető az ekho utáni 20%-kal megfizeti a foglalkoztatót terhelő szociális hozzájárulási adót, aminek a megoszlása 2010-től: 1,2% egészségbiztosítási járulék és 18,8% nyugdíjbiztosítási járulék. A kifizetőt terhelő ekho és a magánszemélyt az ekho jogosulatlan választása miatt 2012-től terhelő különadó teljes egészében szociális hozzájárulási adónak minősül.

A kifizetőt és a magánszemélyt az ekho alapját képező bevétellel összefüggésben más adó- és közteher fizetési kötelezettség nem terheli. Az ekho nem tartalmazza a Munkaerőpiaci Alapba fizetendő járulékokat, azt külön nem kell fizetnie sem a foglalkoztatónak, sem az ekhot alkalmazó magánszemélynek. Az ekho szerinti közteherviselés alá eső bevétel után nem kell iparűzési adót fizetni.

2008. január 1-jétől a magánszemély adózó nyilatkozatban átvállalhatja a kifizetőt terhelő ekhót, ha tevékenységét vállalkozási szerződés vagy eseti megbízás alapján végzi. Ilyenkor a kifizetőt terhelő ekhót a magánszemélynek kell negyedévente megállapítania és megfizetnie, illetve évente – negyedéves bontásban – bevallania.

2008-tól munkaviszony mellett ekhós jövedelem akkor vehető fel, ha az adott hónapban legalább a minimálbér után az adózó az általános szabályok szerint megfizesse az adót és a TB-járulékot. E feltételt máshonnan származó jövedelemmel is lehet teljesíteni, ha a munkavállaló a munkáltatójának (kifizetőnek) ezt igazolja.

4. Az ekho választására vonatkozó nyilatkozata

Az a magánszemély, aki törvényben nevesített foglalkozását munkaviszonyban, tartós megbízási jogviszonyban folytatja, az ekho választására, illetőleg mértékére vonatkozó nyilatkozatát az adóévben bármikor megteheti, azzal, hogy a kifizető a nyilatkozatot a még nem számfejtett jövedelemre veszi figyelembe. A kifizető mindaddig a magánszemély említett nyilatkozata szerint jár el az adóévben, amíg a magánszemély vissza nem vonja az ekhó választására vonatkozó nyilatkozatát. A magánszemélynek a kifizetést megelőzően, a munkáltató számviteli rendjéhez igazodóan írásban vissza kell vonnia az ekho választására tett nyilatkozatát, ha az esedékes bevételére (vagy annak egy részére) a bevétel nagysága alapján a továbbiakban az ekhó már nem alkalmazható az adóévben (vagyis ha az adózó az esedékes bevételével vagy annak egy részével túllépne a 25 millió forintos bevételi határon).

A kifizető a magánszemély nyilatkozata ellenére, annak visszavonása hiányában sem alkalmazhatja az ekhó alkalmazását a magánszemély azon bevételére (bevételének azon részére), amely az adóévben a 25 millió forintot meghaladja.

5. Az arányosítás lehetősége

Az általános szabályok szerint megfizetett közterhekkel terhelt 12 hó x minimálbérhez 25 millió forint ekhos jövedelem párosul, és ahogy csökken az általános terhekkel fizetett rész, annak arányában csökken a 25 millióhoz viszonyítva az ekho szerint adózó jövedelem. Példa: minimálbér 2017-ben 127 500 forint x 12 hó = évi 1.530 000 forint - ehhez párosul az évi 25 millió forintig adózó ekhos jövedelem; ha az általános szabályok szerint adózott jövedelem csak évi 765 000 forint, akkor az ekhos rész legfeljebb 12,5 millió forint lehet.

6. Az ekho jogosulatlan választása

Ha a kifizető a magánszemély nyilatkozata alapján a magánszemélynek ekho útján történt a közterhek megfizetése, de az ekhó választására a magánszemély bármely ok miatt nem volt jogosult:
a) e bevételét a személyi jövedelemadó kötelezettség megállapításánál – a kifizetővel fennálló jogviszony szerinti jogcímen – figyelembe kell venni, azzal, hogy a bevétel 9,5%-át megfizetett szja előlegnek kell tekinteni, valamint
b) a bevételei 9%-át ekho különadóként köteles adóbevallásában feltüntetni és a bevallás benyújtására előírt határidőig megfizetni.
A magánszemélynek 18% különadót kell megfizetni azon ekho alap után,
a) amely az adóévben a 25 millió forintot meghaladja, és/vagy
b) amelyre az ekhó választására vonatkozó nyilatkozatát a tevékenységére tekintettel nem tehette volna meg.

7. Az ekho megfizetése, bevallása, a magánszemélyt ennek fejében megillető ellátások

A kifizetőt terhelő megállapított és a magánszemélytől levont ekhót a kifizető az adózás rendjéről szóló törvény (Art.) rendelkezései szerint vallja be és fizeti meg. E főszabálytól eltérően, a magánszemély magán-nyugdíjpénztári tagsága esetén a kifizető a negyedévet követő hónap 12-éig a magánszemélyt terhelő, 15%-os mértékkel levont ekhó összegének 26%-át – ha az meghaladja az egyszáz forintot – a magánszemély magán-nyugdíjpénztára részére utalja át. A kifizető köteles az ekhóalap kifizetéséről, a levont, megfizetett ekhóról a kifizetéssel egyidejűleg igazolást adni a magánszemélynek.

A magánszemélynek az Szja-törvényben előírt nyilvántartásokat kell vezetnie. A nyilvántartásoknak alkalmasnak kell lenniük az Ekho-törvényben szabályozott kötelezettségek és jogosultságok alátámasztására. Az ekhot választó nem kérhet adóhatósági adómegállapítást, hanem önadózóként kell az adóévről jövedelemadó-bevallást benyújtania. Az ekhos bevétel nem számít az adózó összevonandó jövedelmének (egyéni vállalkozónál nem minősül vállalkozói bevételnek), de a bevallásban az éves összjövedelem részeként kell számolni vele. Aki egyidejűleg ekhózik és egyéni vállalkozó is, az az adóévben felmerült vállalkozói költségeit – ideértve az értékcsökkenési leírást is – olyan arányban számolhatja el, amilyen arányú a vállalkozói bevétele az összes, ekho-alappal együtt számolt adóévi bevételben.

A befizetett ekhó alapján a magánszemélyt társadalombiztosítási ellátások – kivéve az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásait (táppénz és terhességi-gyermekágyi segély) – illetik meg. Ezek: egészségügyi szolgáltatás, baleseti egészségügyi szolgáltatás, baleseti járadék, nyugdíjbiztosítási ellátás.

A foglalkoztatóknak a minimálbér után minden hónapban a normál adózás szerint kell leróni a közterheket, és az ekhos, 35%-os összevont adó csak az ezt meghaladó összegre fizethető. (Korábban ez nem volt egyértelmű, mivel volt olyan értelmezés is, amely szerint a minimálbér után annak kellett megfizetnie a normál terhet, aki a teljes, 25 milliós jövedelmi keretet kihasználta az ekhos adózásra.) A változás elméletileg a foglalkoztatók kiadását növeli, attól függően, eddig mekkora összeg után rótták le a normál közterheket. Vagyis ezentúl nem lehet a munkaviszonyból származó jövedelem egészére ekhot kérni, csak a minimálbér értékét meghaladó összegre. Ha tehát valaki 327 500 forintos havi bruttóval rendelkezik 2017 januártól, akkor a 200 000 forintra kérhetik az ekho számítását, míg a 127 500 forintból a "normál" jövedelmekre vonatkozó szabályok szerint vonják le a járulékokat.

A fenti rendelkezés nem vonatkozik a nyugdíjasokra, valamint azokra, akik igazolják, hogy az adóév elejétől az éves minimálbér összegét elérő jövedelem után az általános szabályok szerint teljesítették a közteher-viselési kötelezettségeket. A nyugdíj mellett munkát vállalókat továbbá nem terheli az egyéni egészségbiztosítási járulék fizetési kötelezettség sem.

Azokban az esetekben, amikor a magánszemély az év első felében vonul nyugdíjba (az adott évben több mint 183 napra részesül nyugdíjban), az Ekho-tv. szabályai szerint minden ekhoval adózó jövedelmére (az aktív időszakban szerzettre is) az alacsonyabb (11,1%-os) közteher mértéket alkalmazhatja, vagyis a megfizetett ekhokülönbözetet visszaigényelheti, ha 25 %-os adóval fizette meg ezt a közterhet.

8. Az ekho és az eva kapcsolata

Az ekhot az evás magánszemély (egyéni vállalkozó) is választhatja, amennyiben nem evás egyéni vállalkozóként szerződik. Ha tehát az evás vállalkozó számlát ad, akkor az ebből származó bevételére az ekho nem alkalmazható.

Az evás egyéni vállalkozó ekho szerint adózó bevételét csökkenteni kell azzal a bevétellel, amit az adóévben az eva alapjába tartozó bevételként szerez meg az adózó (pl. 15 millió forint evás tevékenységből származó bevétel esetén az ekho szerint adózható bevétel legfeljebb 10 millió forint lehet). Evás társas vállalkozás esetében az ekhot választó tag éves bevételi ekho-keretét csökkenteni kell azzal az összeggel, amely a társas vállalkozás bevételéből a társasági szerződés alapján az adózott eredményből arányosan megilleti. Ha ez nincs szabályozva a társasági szerződésben, akkor a tag jegyzett tőkéből való részesedésének aránya az irányadó. Az ekho-keret csökkentésénél nincs jelentősége annak, hogy a társas vállalkozás tagja ténylegesen kiveszi-e a részesedését az eredményből, vagy sem.

9. Ekho és jogdíj

A közös jogkezelést keretében jogdíjban részesülő természetes személy a kapott jogdíj tekintetében nem választhatja az ekhot. Ennek indoka az, hogy a természetes személy esetében nem valósul meg az Ekho-törvény szerinti személyes tevékenység és nem felhasználási szerződés alapján kifejtett tevékenység ellenértékeként szerzi meg a jogdíj-bevételt. Más a helyzet, ha a szerző (előadóművész) – személyes közreműködést és jogátengedést tartalmazó – felhasználási szerződés ellenében részesül jogdíjban. Ez esetben a művész választhatja az ekhot mind a személyes közreműködésből, mind a jogátengedéséből származó jövedelmére egyaránt. Ebből az is következik, hogy ha a művész a jogátengedés ellenértékének adózására az ekhot választja, akkor ezen összeg után is az Ekho-törvény rendelkezéseinek megfelelően kell teljesítenie az adó- és járulékfizetési kötelezettséget. Ezek a rendelkezések pedig kizárják, hogy az adózónak százalékos egészségügyi hozzájárulást (eho) kelljen fizetnie. Amennyiben a magánszemély a jogátengedésből származó jövedelmére nem az ekhot választja, akkor az ezen a jogcímen kifizetett összeg az általános szabályok szerint adózik, vagyis a százalékos ehot meg kell fizetni.

Utoljára frissítve: 2017. január 12-én

 

« vissza az előző oldalra

Hírek


Interjúk

A boldogság egy képesség

Azért vagyok színész, mert szeretek az lenni. A színház lehetőséget ad arra, hogy a szerepeimen keresztül közelebb kerülhessek önmagamhoz. A szakma elismerése, a közönség szeretete plusz jutalom, jóleső ráadás.

Horváth Kornél a világ legjobb ütőse

Decemberben a világ legjobb ütőhangszeresévé választották Horváth Kornélt a rangos brit Rhythm zenei magazin internetes szavazásán. Ezt követően készült interjúnk.

Recirquel: a cirkusz újragondolva

Egyik legnagyobb mesterem többször hangsúlyozta: van egy jó ötleted? Dobd el messzire! A Recirquel alapítója, Vági Bence a közönség és az artisták közötti különlegs lelki kapcsolatról mesél a vele készített interjúban.

Kereszt és karma

Szűcs Gabi 2007-ben vált ki a Cotton Club Singers-ből, hogy szólókarriert kezdjen. Az idén Fonogram Díjjal kitüntetett művésszel az őszi koncertek és fellépések mellett hivatástudatról, születőben lévő új dalokról és az alkotás öröméről is beszélgettünk.

Marie Antoinette a BMW új márkanagykövete?

Színes és mozgalmas világ az, amiben Polyák Lilla színművész és popénekesnő éli mindennapjait. A néhány hete debütált Marie Antoinette musical előkészületeiről, mondanivalójáról és fogadtatásáról kérdeztük.


Eseménynaptár

2017
02/
28

Hangfelvételek regisztrációs határideje

2017
03/
30

Jogdíjkifizetés (külföldi jogdíjak)

2017
04/
10

2014. évi jogosultkutatás - regisztrációs határidő

2017
06/
30

Jogdíjkifizetés (2016. évi jogdíjak)

2017
09/
30

2015. és 2016. évi jogosultkutatás megkezdése

2017
11/
30

Jogdíjkifizetés (külföldi jogdíjak)