2017 12/01

Színpadra lépni csak teljes odaadással lehet

Előadások alatt a takarásból szoktam nézni a közönséget, fantasztikus látni, hogy miként lényegülnek át. Mindig felemelő érzés, ha sikerül eljutnunk az emberek lelkéig.

Ügyes kis hazugságok, Betörő az albérlőm, Virágot Algernonnak, Legyen a feleségem, Primadonnák, Nyomorultak, 39 Lépcsőfok, Meseautó, Csoportterápia... csak néhány darab azok közül, amelyekben Nagy Sándor a közönség elé lép. A fiatal és igen közkedvelt színművész otthonosan mozog a különböző stílusú, jellegű színdarabok között. Kedveli az összetettebb szerepeket. Vallja, hogy egy-egy új karakter felépítésénél a legfontosabb számára megfejteni az általa megformált figura lélektanát, gondolkodásmódját, mert meggyőződése szerint ez a hiteles játék kulcsa. A közönséghez pedig csak azon keresztül lehet megérkezni.

Dinamikus tempót diktálsz magadnak. Jelenleg is 16 darabban ját-szol párhuzamosan, de összességében az egész évedről elmondható, hogy igen mozgalmas. 
- Hála Istennek ez így igaz. Játszom a Madách Színházban, a Játékszínben és a RaM Colosseumban is. Havonta közel harmincszor lépek színpadra. Több bemutatónk is volt idén, például nyáron debütált a Madáchban a Szerelemes Shakespeare, amelyben a főszerepet kettős szereposztásban játszuk. A darab júliusban és szeptemberben szinte minden nap ment, nagyon szereti a közönség és mi is. Ez az időszak azért is volt nagy élmény számomra, mert végre újra együtt játszhattam egykori főiskolai osztálytársaimmal, Tompos Kátyával, Posta Victorral, Zöld Csabával, Ömböli Palival, Szemenyei Jánossal. Jövő nyáron egyébként ismét műsorra tűzi a színház.

 - E darab kedvéért még vívni is tanultál.
- Valóban, a Madáchban Gyöngyösi Tamástól igyekeztem ellesni a vívás fortélyait. Tamással régről ismerjük egymást, az egyetemi évek alatt ő tanította nekünk az úgynevezett Gyöngyösi-kontaktokat, azaz, hogy az ütések, vetődések, esések hogyan hassanak igazinak a színpadon és mindeközben semmiképp ne sérüljünk le. Visszatérve az idei évre a Játékszínben a közelmúltban mutattuk be a 39 Lépcsőfok című krimi-vígjátékot Horgas Ádám rendezésében. Ebben az előadásban számomra rendkívül izgalmas és érdekfeszítő, hogy harminchat szerepet játszunk mindössze négyen. Rendkívül összetett darab, amely számos zenei, prózai, mozgásos elemből tevődik össze. 

 - Igazi hazai pálya akkor számodra, hiszen köztudott rólad, hogy nagyon otthonosan mozogsz a különböző jellegű darabok, szerepek között.
- Véleményem szerint sok jó csillagállás kell ahhoz, hogy egy színésznek lehetősége legyen más arcát is megmutatni, mint amilyennek a szakma és a közönség elsőként elkönyveli. 

 - Arra utalsz, hogy a főiskola után általában a bonviván szerepek találtak meg?
- Pontosan. Az Operaház fantomjából például Raul, József és a színes szélesvásznú álomkabát című darabban pedig magát Józsefet játszottam. Alapvetően szépfiú szerepek, amelyeket persze nagy örömmel és teljes odaadással játszottam, azonban szakmai szempontból hatalmas élmény és megtapasztalás volt belekóstolni más, összetettebb és mélyebb karakterek megformálásába is. A Producerekben például már elmozdultam a bonvivános karaktertől, egy betoji alakot játszottam. Ez a darab egyébként más szempontból is mérföldkő volt számomra, hiszen ennek kapcsán ismerkedhettem meg Gálvölgyi Jánossal, és ekkor kezdődött meg a mi érdekes, közös utazásunk. Az évek során számos darabban játszottunk együtt, alakítottam már a fiát, unokaöccsét, vetélytársát, üzlettársát, beosztottját is. A közös munka során rengeteget tanultam tőle, a kisujjában van a szakma, a helyes ritmus, a tempóérzék, a poénok időzítése.

Ugyanakkor Szirtes Tamás tanár úrnak is nagyon hálás vagyok, hogy sok karakterben kipróbálhattam, kipróbálhatom magam. A Spamalotban például már egyszerre több szerepet is játszottam. 

Mindig is színész szerettél volna lenni? 
- Egyáltalán nem. A színház előtt zenéltem, a szülőfalumban és annak vonzáskörzetében egy szál szintetizátorral jártam bálokba, mulatságokba és zenéltem kora délutántól másnap reggelig. Kemény iskola volt. Igencsak próbára tette az állóképességemet és teherbírásomat. Megedzett rendesen, de nagyon szerettem. Ráadásul nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam az emberektől, szerették, ahogy zenélek, egymásnak ajánlottak. A zenei pálya egyébként már némi elmozdulás volt a színház felé, ekkor kerültem bele a kisvárdai Doktorock társulatba, melynek mai napig a tagja vagyok. Gyermekkoromban érdekes módon egyáltalán nem vonzott a szereplés. Orvosként, vagy lelkipásztorként szerettem volna dolgozni. Emberekkel akartam foglalkozni, segíteni, valami igazán fontosat és maradandót adni.

Nagy SándorNagy Sándor

Más hivatáson keresztül ugyan, de ezt sikerült megvalósítani. 
- Őszintén remélem. Egyszer Hajdú Steve fogalmazott úgy, hogy tulajdonképpen mi lélekgyógyászok vagyunk. Magam is hiszek ebben. Előadások alatt a takarásból szoktam nézni a közönséget, fantasztikus látni, hogy miként lényegülnek át, mennyire beleélik magukat a nézők a darabba. Mindig felemelő érzés, ha sikerül eljutnunk az emberek lelkéig, őszintén megnevettet-ni, megríkatni, elgondolkodtatni őket, vagy egyszerűen csak néhány óráig elfeledtetni velük a mindennapi problémákat és nehézségeket. Ezért is gondolom úgy, hogy nagyon nagy felelősség van rajtunk. Meggyőződésem, hogy színpadra lépni csakis teljes odaadással és alázattal lehet. Minden előadás előtt hálát szoktam adni a hivatásomért, a szerepekért és az emberekért, akikkel együtt dolgozhatok. Kötelességemnek tekintem, hogy amit a Jóistentől kaptam – nevezzük képességnek, vagy talentumnak – ne magamutogatásra fordítsam, hanem arra, hogy hiteles közvetítő legyek a színház szellemisége és a nézők között. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor a pránanadiban megnyitják a koronacsakrát, amelyen keresztül nem a saját, hanem felsőbb energiákat továbbít az ember. Lényegében szerintem minden szakma és hivatás alapja ez, nem csak a színészet sajátja. 

Jövőre milyen új előadásokban találkozhat veled a közönség?
- Januárban a Nyomorultak című musicalt játszuk újra egy nagyobb szériában a Madáchban. Nagyon izgalmas karakter Thenardier figurája, egy rendkívül amorf, rosszindulatú, de igen furfangos szereplőt alakítok, aki talán egyedüliként, pozitívan kerül ki a forradalomból. Nagy megtiszteltetés emellett Szirtes tanár úr felkérése, hogy szerepeljek a Szomorú Vasárnap című darabban, amelyet Horgas Ádám rendez. Régi álmom válik valóra, hogy végre egy színpadon játszhatok majd Rudolf Péterrel és Nagy-Kálózy Eszterrel.

Ennyi fellépés és elfoglaltság mellett jut időd a feltöltődésre? 
- Nagyon kevés, alig akad szabad estém. Pár éve kertes házba költöztem, a kertészkedés, a ház felújítása, illetve a ház körüli teendők szinte teljesen lekötik minden szabadidőmet. Nagyon szeretem az együtt töltött időt a családommal, barátaimmal. Van egy berni pásztorkutyánk is. Nem mindig egyszerű vele az élet egyébként, ma reggelre is méteres krátereket ásott a kertben. Megbeszéltem vele, hogy ez így nincs rendjén, de nem vagyok biztos abban, hogy mire hazaérek, nem lesz megint feltárva néhány számára nagyon fontos csont, vagy kődarab. Jó lenne például több idő arra, hogy nézőként járjak színházba, és megnézzem a kollégák játékát, hiszem, hogy sokat tanulhatunk egymástól is. Egyelőre azonban elég szoros a munkabeosztásom, így esetemben is igaz a mondás, ami késik, arra várni kell. 

Nagy Sándor színművész, énekes
1985-től az Ascher Oszkár Színpadon tanult, 1989-től pedig a Nemzeti Színház Kisvárdán született, középiskolai tanulmányait a Bessenyei György Gimnázium és Kollégiumban végezte. Tagja lett a Doktorock nevű színtársulatnak. 1998-ban Szirtes Tamás és Kocsák Tibor révén lehetőséget kapott, hogy fellépjen a Madách Színházban, a Nyomorultak című musicalben. Ezt követően a Piccolo Színház társulatához csatlakozott. 2005-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Egyetem operett-musical szakán. Még ebben az évben a Madách Színházhoz szerződött, ahol azóta is számos darabban lép évről évre a közönség elé. 2005-tól 2010-ig az Adagio együttes tagja volt. Az Előadóművészi Jogvédő Iroda számára öröm, hogy az igen sokoldalú és tehetséges fiatal színművészt tagjai között tudhatja.
 

« vissza az előző oldalra

Hírek


Interjúk

A jó szinkronszínész dobbantó nélkül ugrik

Amikor szinkronizálunk, nincs idő a felkészülésre. Abban a pillanatban hozni kell az adott karaktert, nincs lehetőség időkérésre, hogy tessék adni nekem öt percet, hogy felhergeljem magam.

A határokat feszegetem, de csak így van értelme!

Amikor a világ dübörög mögöttem, le kell tudom csendesíteni magamat. Számomra erre a naplóírás ad lehetőséget. Muszáj megőrizni ezeket a gondolatokat, mert ősi erőt és természetes energiát jelentenek.

Ahol a szó ereje véget ér, ott kezdődik a táncé

A tánc magánvélemény – vallja Földi Béla.  Az igazi táncos az előadás során önmaga mélységét és magasságát, a világhoz és a pillanathoz való viszonyulását is feltárja, átadja. 

A jazz az életem

Tizenöt éves lehettem, amikor a televízióban sugárzott jazzfesztiválokat nézve megfogott a műfaj nyelvezete, ritmikája és hangulata. Ekkor dőlt el: a jazz-zenének szentelem az életem.

Színpadra lépni csak teljes odaadással lehet

Előadások alatt a takarásból szoktam nézni a közönséget, fantasztikus látni, hogy miként lényegülnek át. Mindig felemelő érzés, ha sikerül eljutnunk az emberek lelkéig.

Magyar hangja Csőre Gábor

Sokan úgy gondolják, hogy a művészekre a rebbenékenység és szenzibilitás jellemző. Ez igaz, ugyanakkor felkészültnek kell lenni minden eshetőségre. A színházhoz kötél idegek és rugalmasság kell. 

A felkészülést nem lehet befejezni

A célunk az, hogy felborzoljuk az érzékeket, elvarázsoljuk, és egy különleges utazásra repítsük a koncertre érkezőket. Dalaink ebben a közegben születnek újjá és nyernek új értelmet. - Jónás Vera, énekes

A tánc a pillanat művészete

A családom és a mestereim is mindig a maximalizmusra neveltek, arra, hogy félgőzzel nem érdemes semmit sem csinálni. Ez egyébként nem csak a táncművészetre igaz. - Kiss János, a Győri Balett igazgatója

A boldogság egy képesség

Azért vagyok színész, mert szeretek az lenni. A színház lehetőséget ad arra, hogy a szerepeimen keresztül közelebb kerülhessek önmagamhoz. A szakma elismerése, a közönség szeretete plusz jutalom, jóleső ráadás.

Horváth Kornél a világ legjobb ütőse

Decemberben a világ legjobb ütőhangszeresévé választották Horváth Kornélt a rangos brit Rhythm zenei magazin internetes szavazásán. Ezt követően készült interjúnk.

Recirquel: a cirkusz újragondolva

Egyik legnagyobb mesterem többször hangsúlyozta: van egy jó ötleted? Dobd el messzire! A Recirquel alapítója, Vági Bence a közönség és az artisták közötti különlegs lelki kapcsolatról mesél a vele készített interjúban.

Kereszt és karma

Szűcs Gabi 2007-ben vált ki a Cotton Club Singers-ből, hogy szólókarriert kezdjen. Az idén Fonogram Díjjal kitüntetett művésszel az őszi koncertek és fellépések mellett hivatástudatról, születőben lévő új dalokról és az alkotás öröméről is beszélgettünk.

Marie Antoinette a BMW új márkanagykövete?

Színes és mozgalmas világ az, amiben Polyák Lilla színművész és popénekesnő éli mindennapjait. A néhány hete debütált Marie Antoinette musical előkészületeiről, mondanivalójáról és fogadtatásáról kérdeztük.


Eseménynaptár

2018
02/
28

Hangfelvételek regisztrációs határideje

2018
03/
30

Jogdíjkifizetés (külföldi jogdíjak)

2018
06/
30

Jogdíjkifizetés (2017. évi ismétlési jogdíjak és külföldi jogdíjak)

2018
09/
05

Jogdíjkifizetés (2017. évi rádiós, televíziós sugárzási jogdíjak, kiegészítő díjak, háttérzenei jogdíjak)

2018
11/
15

Jogdíjkifizetés (külföldi jogdíjak és 2017. évi audiovizuális jogdíj)

2019
02/
28

Hangfelvételek regisztrációs határideje