2016 12/21

Horváth Kornél a világ legjobb ütőse

Decemberben példátlan magyar siker született: Horváth Kornélt a világ legjobb ütőhangszeresévé választották a rangos brit Rhythm zenei magazin internetes Musicradar.com oldalának szavazásán. A világszerte ismert és elismert művészt a siker megélése és jelentősége mellett az ünnepi készülődésről és a jövő évi tervekről kérdezte interjújában az Előadóművészi Jogvédő Iroda Egyesület.

- Korábbi nyilatkozatában a szavazáson elért eredménnyel kapcsolatban úgy fogalmazott: "Munkásságom eddigi legkomolyabb szakmai elismerése ez, és külön öröm, hogy magyar zenész először került fel egy ilyen listára!" Milyen érzésekkel élte meg, hogy az egyik legjelentősebb megmérettetésen a legjobbnak bizonyult?
- Erre nem tud felkészülni az ember, először el sem akartam hinni. Már az is nagyon nagy szó volt, mikor a szakmai sajtó nominált a címre, olyan világsztárok közé került a nevem, mint például a korábban sokáig Prince-szel zenélt Sheila E és Adele ütőhangszerese, Aaron Draper. A jelölés után a közönség szavazatai döntöttek a 10 jelölt közötti rangsorról. Különösen jólesett, hogy Magyarországról nagyon sokan tették le mellettem a voksukat, ez számomra azt jelzi, a magyar emberek szívéhez közel áll a munkásságom, ebből pedig folyamatosan tudok töltekezni. Mindezek mellett úgy vélem, a sikert elsősorban annak köszönhetem, hogy Dörnyei Gáborral a tHUNder Duó előadóiként már több éve intenzíven ott vagyunk az európai és amerikai szintéren, a szakma, a sajtó és az emberek ismerik a nevünket, munkásságunkat. Koncerteket adunk, illetve előadásokkal egybekötött néhány órás workshopokat, oktatásokat is tartunk.

- A sikerhez bizonyára hozzájárult egyedi és különleges ütőtechnikája is, ami világszerte kuriózumnak tekinthető.
- Minden bizonnyal ez is számított, hiszen a döntés során szempont volt, hogy kinek a munkásságában lelhető fel valami újdonság, valami szokatlan. E tekintetben az én játékom eltérő a többiekétől, hiszen másképpen játszom, mint ahogy azt a hagyományos ütős iskola tanítja.

- Mi jellemzi speciális technikáját, egyedi stílusát?
- Az általános gyakorlattól eltérően én nem csak a belső felületét használom a kezemnek, hanem a külső részét és a körmöket is. Ettől egy igazán izgalmas, érdekes és a szokottnál intenzívebb hangzást érek el. Annak ellenére, hogy ez a technika egyébként igen látványos is, elsősorban a különleges hangzásvilág megidézése a fő szempont.

- Egy-egy előadás során keze igen erőteljes igénybevételnek van kitéve. Hogyan készül fel erre fizikailag?
- Amikor valaki először kezd játszani ütőhangszeren, hamar feldagadhat a keze. Idővel azonban a kéz megszokja a terhelést, idomul a feladatokhoz és megszokja a gyakorlatokat. A technikának azonban itt is nagyon fontos szerepe van. Amikor ugyanis megütöm a hangszert, nem engedem, hogy a mozgás energiája leragadjon, a kezemet azonnal elszakítom a hangszertől. A játék is ekkor lesz folyamatos, dallamos és áramló.

- Közelednek az ünnepek. Gondolom, a zenének ilyenkor a családdal együtt töltött napokban is kiemelt szerepe van.
- Pontosan így van. Az egyházi és világi ünnepi dallamok egyaránt felcsendülnek az otthonunkban. Az ünnepekhez kapcsolódó zenék a gyermekkoromat idézik. Megesik, hogy előveszem a fuvolát, és játszom rajta, a családom pedig énekel.

Fotó és borítókép: Dömény Csaba

- Zenészként milyen muzsikát hallgat szívesen?
- Sokak zenéjét szeretem, nehéz kiemelni bárkit is. Tony Williams az egyik kedvenc dobosom, ő a 60-80 évek jazz zenéjének ikonikus alakja, forradalmi újításai igazán magukkal ragadóak. A legkedveltebb zenészeim sorába tartozik Evelyn Glennie is, aki egyébként a mostani Musicradar szavazáson szintén a jelöltek között szerepelt. Tudni kell róla, hogy süketnéma, a zenét rezgéseken keresztül érzékeli. Számomra ez egyszerre felfoghatatlan és lenyűgöző. Megtiszteltetés, hogy személyesen is ismerhetem.

- Év végéhez közeledvén a kérdés adja magát, milyen tervekkel készülnek a 2017-es esztendőre?
- Készülünk egy nagyobb szabású ázsiai turnéra, melynek keretében Kínába, Japánba, Taiwanra és Thaiföldre is ellátogatunk. Ősszel Amerikában veszünk részt egy ütős fesztiválon, ezt követően pedig Angliában turnézunk.

- A magyar közönség mikor találkozhat Önnel?
- Január 2-án a MOM Kulturális Központban az Újévi örömkoncert világhírű virtuózokkal című előadás fellépője leszek Orosz Zoltán harmonikaművész meghívására ahol olyan kiváló partnerekkel játszhatok együtt, mint Kelemen Barnabás és Roby Lakatos hegedűművész, Borbély Mihály fafúvós művész, és Lattmann Béla basszusgitár-művész.

- Pályafutásában meghatározó mérföldkő volt az '98-as lipcsei jazzfesztivál. Ön mit tekint sorsfordító eseménynek? Mikor választotta ki a hivatás, és melyek voltak a legfontosabb állomások?
- Viszonylag idősen, 17 évesen iratkoztam be a zeneiskolába, többé-kevésbé szülői noszogatásra. A hagyományos iskola nem kötött le, csak a sportnak éltem. A nagy pillanat az volt, amikor a Jethro Tull nevű zenekart meghallottam játszani. Magával ragadott, ahogy a fuvola hang effektusát bevitték a rockzenébe. Akkor döntöttem el, hogy zenész leszek. Igaz, akkor még nem az ütős hangszerekért, hanem a fuvoláért lelkesedtem. Majd Budapestre kerültem, és műegyetemistákkal megalapítottuk az amatőr zenészekből álló Kaszakő együttest. Országos ismertséget a '77-es Ki Mit Tud hozott, ahol második helyezést értünk el ugyan, de egyediségünknek köszönhetően mégis első díjat kaptunk.

- A zene mellett mi az, amiből töltekezni tud a mindennapokban?
- Kedvelem a számítógépes játékokat, de az életemben - még a pihenés ideje alatt is - a zenének állandó helye van. Ha utazunk, más vidékre, tájra látogatunk, a regenerálódás mellett az új impulzusokra, hatásokra is figyelek, ezekből ugyanis később építkezni tudok a zenémben is. Ez egyébként az emberi kapcsolatokra is igaz. Egy másik közegben, más muzsikusokkal játszva új dolgokra csodálkozhatunk rá. Ez fantasztikus muníciót jelent.

- Ha már az inspirációnál tartunk, az Ön munkássága bizonyára sok leendő zenésznek iránymutatásul szolgálhat.
- Nem tanítok iskolában, ez részemről egy tudatos döntés. Nem lenne tisztességes a diákokkal szemben, ugyanis rendkívül hektikus az időbeosztásom, a színpadi lét pedig minden energiámat leköti. Idővel persze lehet, hogy másképp alakul.

- A workshopokkal, amiket tart, mégis kezdeti lendületet adhat a fiatal tehetségek számára.
- Nem lehet tudni, hogy mi adja meg az első lökést, hogy mitől és mikor dől el egy leendő pálya sorsa. Az én életemben is voltak olyan zenészek, akik lendületet adtak a kezdéshez és később a folytatáshoz. Csak remélni tudom, hogy a workshopokkal, egyetemi előadásokkal mi is hozzá tudunk járulni egy-egy zenei pálya elindításához, és erőt, energiát tudunk adni ahhoz, hogy a pálya elején álló zenészek kövessenek minket, majd idővel rátaláljanak a saját útjukra.

« vissza az előző oldalra