Társasági adó

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao-törvény) szerint a társasági adó alanyai – egyebek mellett – a gazdasági társaságok, az egyéni vállalkozók, az egyéni cégek. Művészeti (alkotó és előadó) tevékenység természetesen mindegyik szervezettípus keretében, megkötés nélkül szabadon végezhető. Más megközelítésben a társasági adó (a továbbiakban: TAO) alanya a Tao-törvényben meghatározott belföldi és külföldi illetőségű személy, ha vállalkozási tevékenységet végez. A társasági adó kulcsa 2017-től egységesen 9 százalék. 2020. január 1-jétől megszűnt a feltöltési kötelezettség intézménye és módosultak az adófelajánlásra vonatkozó szabályok.

A koronavírus járványra tekintettel a beszámolót és az ahhoz kapcsolódó társaságiadó-bevallást 2020. szeptember 30-ig elküldeni az adóhatóságnak. A TAO-t is eddig az időpontig kell az adóalanyoknak megfizetni. Ezek a szabályok az eltérő üzleti éves adózókra is vonatkoznak. (A beszámoló elkészítésének határideje nem változott, az marad 2020. április 30. illetve május 31.)

Mindegyik adófajtára, így a  TAO-ra is fizetéskönnyítés vehető igénybe. A kedvezmény kérelemre indul, amelyet az adóhatóság 15 napon belül bírál el. A kérelem illetékmentes, és legkésőbb a veszélyhelyzet megszűnését követő harmincadik napon nyújtható be. Az igénybevételhez elegendő, ha a fizetési nehézség a veszélyhelyzetre vezethető vissza. A 12 havi részletfizetés vagy a hathavi pótlékmentes fizetési halasztás 5 millió forintos tartozásig vehető igénybe.

1. Kapott jogdíj adókedvezménye

Az adózás előtti eredményt csökkenteni lehet az adóévben jogdíj címén kapott bevétel 50 százalékával. Az adózás előtti nyereség e tétellel legfeljebb a felére csökkenthető. A Tao-törvény fogalom meghatározása szerint jogdíj:

a) a szabadalom, a használatiminta-oltalom, a növényfajta-oltalom, a kiegészítő oltalmi tanúsítvány, a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalma és a szerzői jogi védelemben részesülő szoftver hasznosítási engedélyéből, felhasználási engedélyéből és a ritka betegségek gyógyszerévé minősítésből (a továbbiakban: kizárólagos jogok) származó eredmény,
b) az a) pontban említett kizárólagos jogok értékesítéséből, nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként történő kivezetéséből származó eredmény, valamint
c) a termékértékesítésből és a szolgáltatásnyújtásból származó eredmény a) pontban említett kizárólagos jogok értékéhez kapcsolódó hányada.

A 2016. július 15-éig hatályos szabályozás jogdíjnak tekintette a szerzői jogi törvény által védett (valamennyi) szerzői mű és a szerzői joghoz kapcsolódó jog által védett teljesítmény felhasználási engedélye fejében a jogosult által kapott ellenértéket, vagyis sokkal szélesebb körben határozta meg a jogdíj fogalmát, ezáltal az igénybe vehető adóalap-csökkentés körét. A legszembeötlőbb két változás tehát a következő:
- az új szabályozás már nem a szerzői művek és a kapcsolódó jogi teljesítmények (pl. előadó-művészi teljesítmények) legszélesebb körét, hanem csak a szerzői jogi védelemben részesülő szoftvert sorolja a jogdíj fogalmi körébe,
- nem az elért bevételt kezeli jogdíjként, hanem az eredményt, vagyis a bevételek és költségek különbözetét.

A törvénymódosításhoz fűzött miniszteri indokolás szerint a jogdíj fogalmának módosítása az OECD által kidolgozott, az ECOFIN Tanács által jóváhagyott nexus módszertannak és a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvénynek történő megfelelést szolgálja. Az előbbivel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a kedvezmény szűkítését a korábbi adóelkerülési lehetőségek visszaszorítása indukálta annak az alapvetésnek a rögzítésével, hogy csak ott és olyan arányban lehessen az immateriális javak kapcsán adókedvezményt biztosítani, amilyen arányban a K+F az adott országban valósult meg.

Külön kérdésként szokott felmerülni az, hogy miként lehet a díjbevétel keletkezésének és elszámolásának feltételeit adójogi és számviteli szempontból elfogadhatóan megteremteni. A felhasználási szerződésben a felek megosztják, azaz kétfelé bontják a díjat: a mű (előadás) létrehozásának munkadíjára (más néven a személyes tevékenységért járó rész) és felhasználási jogának ellenértékére (jogdíjra). A felhasználási szerződésben természetesen jól el kell választani, vagyis két külön tételként kell feltüntetni a munkadíjat és a jogdíjat.

A felek az összes körülményt mérlegelve, maguk határozzák meg a megosztás arányát, nem sértve azt a fő elvet, miszerint mindkét díjelemnek reálisnak kell lennie. A kialakult gyakorlat alapján a munkadíj mértékét 20-30 százalékban, a felhasználási jog ellenértékeként fizetendő jogdíj mértékét pedig 70-80 százalékban szokták meghatározni. Ez az arány bizonyos esetekben korrekcióra szorul. Amennyiben a jogosult nem kizárólagos, hanem időtartamra, területre és felhasználási módra stb. korlátozott mértékű felhasználási jogot enged át a felhasználónak, úgy nem kifogásolható, ha a felek a teljes díj 50-60 százalékát munkadíjnak, míg 40-50 százalékát jogdíjnak tekintik. A szerződéskötés időpontjában már meglévő, kész mű (előadóművészi teljesítmény, hangfelvétel stb.) felhasználására, vagy a jövőben létrehozandó művek további (ismételt) felhasználására kötött szerződések esetében munkavégzés már nem történik, így az ilyen műért a felhasználó által fizetendő ellenérték a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) szerinti vagyoni jog felhasználásának ellenértéke, ezért az teljes egészében jogdíj bevételnek minősül.

2. Elismert költségek

A társasági adóalanyok költségei között számolható el, vagyis nem növeli az adóalapot – egyebek mellett – az adózó által a vele munkaviszonyban álló magánszemély, illetve vezető tisztségviselője, tevékenységében személyesen közreműködő tagja, valamint az adózóval korábban munkaviszonyban álló, saját jogú nyugdíjas, valamint az említett magánszemélyek közeli hozzátartozója részére személyi jellegű egyéb kifizetésként elszámolt összeg (ilyennek minősül egyebek között a szerzői jogdíj), és az ahhoz kapcsolódó, törvényen alapuló, az államháztartás valamely alrendszere számára történő kötelező befizetés. A vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek minősül a filmtámogatásra, illetve az előadó-művészeti szervezetek támogatására fordított juttatások miatt elszámolt költség, ráfordítás is.

A reprezentáció és az üzleti ajándék címén személyi jellegű, egyéb kifizetésként elszámolt juttatás elismert költség a társasági adóban. Elismert költség továbbá az, ha valamely vállalkozásnál magánszemély részéről átvállalt kamarai tagdíj merül fel.

2019-től az adózás előtti eredményt csökkenti saját tevékenységi körében végzett alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés közvetlen költsége a felmerülés adóévében, vagy - az adózó választása szerint, ha a költséget kísérleti fejlesztés aktivált értékeként (szellemi termékként) állományba veszi - legfeljebb az elszámolt értékcsökkenés összegéig az értékcsökkenés elszámolásának adóévében. A csökkentési lehetőség nem vonatkozik belföldi illetőségű adózótól, a külföldi vállalkozó belföldi telephelyétől vagy az egyéni vállalkozótól közvetlenül vagy közvetve igénybe vett kutatási és kísérleti fejlesztési szolgáltatás ellenértéke alapján elszámolt közvetlen költségére.

Az adózás előtti eredményt csökkenti az eredménytartaléknak az adóévben lekötött tartalékba átvezetett és az adóév utolsó napján lekötött tartalékként kimutatott összege, de legfeljebb az adóévi adózás előtti nyereség 50 százaléka és legfeljebb adóévenként 10 milliárd forint.

Nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költség előírásai közül kivétel képez, ha a juttatásban részesülő vállalkozási tevékenységet nem végez, a nyilatkozatra vonatkozó feltételt teljesítettnek kell tekinteni, amennyiben a juttatásban részesülő arról nyilatkozik, hogy a juttatás adóévében vállalkozási tevékenységet nem végzett vagy, hogy a támogatást nem a vállalkozási tevékenységéhez kapta, vagy a vállalkozási tevékenysége után adófizetési kötelezettsége nem keletkezik.

3. Filmgyártás támogatásához kapcsolódó adóalap-kedvezmény

A mozgóképszakmai támogatási rendszer forrásait a mozgóképről szóló 2004. II. törvényben (Mktv.) foglaltak szerint a közvetlen és a közvetett állami támogatások alkotják. A közvetlen állami támogatás mozgóképszakmai célokra az Mktv-ben meghatározott mozgóképszakmai szervezetek által nyújtott pénzügyi támogatás. A közvetett állami támogatás pedig az a mozgóképszakmai célok megvalósulását szolgáló támogatás, amely után a támogató külön jogszabályokban megállapított adókedvezményeket vehet igénybe. Adókedvezményben mind a megrendelésre, mind pedig a nem megrendelésre készülő filmalkotások egyaránt részesülhetnek. A kedvezményt a filmalkotások számára támogatást nyújtó adózók vehetik igénybe a közvetlen filmgyártási költségek 30 százaléka alapján (a korábbi 25 százalék helyett). Ezt azon filmalkotások esetében lehet alkalmazni, amelyekre vonatkozóan a támogatás iránti kérelmet nyújtották be a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatósághoz tartozó Nemzeti Filmirodához, és a támogatásra jogosultság megállapítására irányuló eljárás a rendelkezés hatálybalépésekor folyamatban volt. A rendszert az teszi különösen vonzóvá, hogy az adókedvezménnyel mind társasági adóalapot, mind a fizetendő a 9 százalékos adót csökkenteni lehet.

Az adókedvezmény összege az igazolásban szereplő összeg, amely a támogatás juttatásának adóévében és az azt követő kilenc adóévben vonható le az adóból, egy-egy adóévben legfeljebb az adó 70 százalékáig. A kedvezményezett célok támogatásával összesen 9 százalékos nominális hozam érhető el (100 egység támogatásért cserébe összesen 109 egység adózási szempontból érvényesíthető kedvezmény, amely az elszámolható 100 egységnyi költségre jutó 9 egységnyi adóból, és emellett a fizetendő adóból levonható 100 egység adókedvezményből áll össze). A nominális hozamot csökkenti a kiegészítő támogatás összege (6,75 egység), így a tényleges hozam 2,25 százalék lesz.

A kulturális követelményrendszert alkalmazni kell valamennyi adókedvezményben részesülni kívánó filmalkotás tekintetében. Ez azt jelenti, hogy csak az Mktv-ben meghatározott kritériumok alapján kulturális értéket képviselő alkotások támogatása részesülhet adókedvezményben, egyéb műsorok (pl. valóságshow, szappanopera) nem.

A Tao-törvény adókedvezménnyel ösztönzi a filmgyártási célú infrastruktúrába történő beruházást is. A legalább 100 millió forint értéket meghaladó, ilyen beruházásokat végző társaságok a befektetett összeg 35-50 százalékának megfelelő adókedvezményben részesülnek attól függően, hogy az ország mely régiójában végzik a beruházást.

2013-tól a társasági támogatók nemcsak a filmgyártó vállalkozások részére nyújtott támogatások után, hanem egy erre a célra létrehozott letéti számlára való befizetéssel is jogosultakká váltak erre az adókedvezményre.

2014-től a filmalkotás támogatása esetén bevezetésre került a kiegészítő támogatás fizetésére vonatkozó kötelezettség. Az adókedvezmény igénybevételének feltétele, hogy az adózó a kiegészítő támogatást a Magyar Nemzeti Filmalap Közhasznú Nonprofit Zrt. vagy a filmelőállító részére megfizeti.

A külföldi színészek és stábtagok magyarországi jövedelme a nemzetközi adóegyezmények és az Szja-törvény értelmében Magyarországon adókötelessé válhat, és így a magyar filmes adókedvezmény alapját képezheti. A külföldi színészek magyarországi munkavégzésével kapcsolatos jövedelme általában Magyarországon válik adókötelessé, függetlenül attól, hogy a színész a külföldi vagy a magyar produkciós társasággal szerződik-e, illetve hogy díjazását személyesen vagy az általa alapított társaságon keresztül kapja. Ebből következően a Magyarországon forgató színészek többsége a magyarországi munkájuk ellenértékeként kapott fizetésük és napidíjuk után 15 százalék szja-t kötelesek fizetni. Az szja-t és a 18,5 százalékos társadalombiztosítási járulékot (10 százalék nyugdíjjárulékot és 8.5 százalék egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulékot) a bruttó díjazásból kell levonni, míg a produkciót 17,5 százalékos szociális hozzájárulási adó (szocho) és 1,5 százalékos szakképzési hozzájárulási kötelezettség terheli. Ettől eltérő adófizetési módozatokat is lehet alkalmazni a filmiparban: pl. az ún. egyszerűsített közteherviselési hozzájárulást (ekho).

4. Közhasznú szervezetekhez kapcsolódó adókedvezmények

2010-től változott a közhasznú szervezetek (pl. alapítvány, társadalmai szervezet, egyház, közhasznú jogállású nonprofit gazdasági társaság) vállalkozási tevékenységéből származó adózás előtti eredményének meghatározása a megszűnt adóalap-csökkentő (korrekciós) tételek miatt. A kedvezményezett vállalkozási tevékenység mértéke közhasznú szervezet esetében az összes bevételének 15 százaléka.

Csökkenti az adományozó adózás előtti eredményét az 2011. évi CLVI. törvény (Ectv.) szerinti közhasznú tevékenység támogatásaként nyújtott adomány értékének
– 20 százaléka közhasznú szervezet támogatása esetén,
– további 20 százaléka tartós adományozási szerződés esetén,
de együttesen legfeljebb az adózás előtti eredmény összege.

2014-től bevezetésre került új előírás szerint az elsődlegesen gazdasági-vállalkozási tevékenységű szervezetnek minősülő alapítvány, közalapítvány, egyesület, köztestület abban az adóévben, amelyben elsődlegesen gazdasági-vállalkozási tevékenységű szervezetnek minősül (e tevékenységből származó éves bevétele eléri vagy meghaladja éves összbevételének 60 százalékát), az általános szabályok szerint köteles megállapítani a társaságiadó-alapját, és nem alkalmazhatja a közhasznú szervezetek társaságiadó-alapjának megállapítására vonatkozó különleges rendelkezéseket.

2016-tól az Ectv.-vel való összhang megteremtése érdekében módosultak az alapítványok, közalapítványok és az egyesületek társasági adóalap megállapítási szabályai, így sor került speciális – többek között a befektetési tevékenységre és ingatlanvásárlásra vonatkozó – adóalap növelő és csökkentő tételek bevezetésére, figyelemmel arra, hogy nem minősül gazdasági-vállalkozási tevékenységnek többek között az adomány elfogadása, a cél szerinti tevékenység, a pénzeszközök befektetése, társasági részesedésbe elhelyezése, valamint az ingatlan megszerzése és használatának átruházása.

5. Műemlékekhez kapcsolódó adókedvezmények

2010. január 1-jétől új adóalap-csökkentő tételként veheti figyelembe a műemlék, illetve a helyi egyedi védelem alatt álló épület, építmény értékét növelő felújítás költségét az épületet (építményt) tárgyi eszközként nyilvántartó adózó. Ez azt jelenti, hogy a felújítási költség értékcsökkenés címén történő elszámolásán kívül, az adózó a felújítás költségével az adózás előtti eredményét külön is csökkentheti.

Az adózás előtti nyereség 50 százaléka, de legfeljebb adóévenként 500 millió forint különíthető el adómentesen fejlesztési tartalékként, amely műemlék épülettel, építménnyel és helyi egyedi védelem alatt álló épülettel, építménnyel kapcsolatos beruházásra is fordítható, függetlenül attól, hogy ezek a számviteli szabályok szerint milyen értéken vannak nyilvántartva.

6. Előadó-művészeti szervezetek támogatása

Az egyes adótörvények uniós kötelezettségekhez kapcsolódó, valamint egyes törvények adóigazgatási tárgyú módosításáról szóló 2018. évi LXXXII. törvény 2019. január 1-jétől megszűntette az előadó-művészeti szervezet részére adott támogatással igénybe vehető társasági adóalap- és társasági adócsökkentés kedvezményét, az ún. Tao-támogatást. Ez azt jelentette, hogy 2018. december 31-éig lehetett támogatást nyújtani és felajánlást tenni egy adott előadó-művészeti szervezetnek.

A megszűnt támogatási forma értelmében az adókedvezmény a támogatás nyújtásának adóévében és azt követő három adóévben volt érvényesíthető egy-egy adóévben legfeljebb az adó 70 százalékáig. Az egy évben egy adott előadó-művészeti szervezetnek (az Előadó-művészeti Iroda által nyilvántartásba vett önálló jogi személyiségű színház, balett- vagy táncegyüttes, szimfonikus zenekar, énekkar, kamara-szimfonikus zenekar, kamarazenekar) adott támogatásról valamennyi támogatónak összesen kiadott igazolás a támogatott előadó-művészeti szervezet tárgyévi jegybevétele 80 százalékáig terjedhetett.

7. Vendéglátóhelyen megvalósított élőzenei szolgáltatás adókedvezménye

2017-től az adózó az általa üzemeltetett vendéglátóhelyen megvalósított élőzenei szolgáltatásra tekintettel az általa költségként, ráfordításként elszámolt ellenérték (díj) után adókedvezményt vehet igénybe. Az adókedvezmény mértéke az élőzenei szolgáltatásra tekintettel az adózó által költségként, ráfordításként az adóévben elszámolt ellenérték (díj) általános forgalmi adó nélkül számított összegének legfeljebb 50 százaléka. Az adózónál az élőzenei szolgáltatás ellenértékére (díjára) tekintettel elszámolt költség, ráfordítás összegének azon része, amellyel az adózó csökkenti a fizetendő adóját, az adóalapnál nem minősül elismert költségnek. Az élőzenei szolgáltatás adókedvezménye az adóévben igénybe vett, csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül.

8. A feltöltési kötelezettség megszüntetése

A feltöltési kötelezettség 2019. évközi megszűntetése folytán azon kettős könyvvitelt vezető belföldi illetőségű adózóknak, akiknek – általános esetben – a 2018-as éves szinten számított, Tao-törvény szerinti árbevétele meghaladta a 100 millió forintot, 2019. december 20-án már nem merült fel az adóelőleg-kiegészítéssel összefüggő feladata. Ez azzal jár, hogy az adózóknak elegendő az éves bevallás benyújtásának határidejéig (általános esetben az adóévet követő év május 31-éig) befizetni az adóév során megfizetett előlegeken felüli adójukat. Másrészt megszűnik a feltöltési kötelezettséghez kapcsolódó bevallási kötelezettség is, vagyis ezen okból a „1901” jelű bevallást sem kell benyújtani. Végül a negyedévenkénti adóelőleg fizetésre kötelezett adózóknak változik az utolsó adóelőleg megfizetésének határideje, ami főszabály szerint 2020. január 20-ára módosul.

9. Az adófelajánlás átalakítása

2015-től nyílt meg a lehetőség az adófelajánlásra, mint az előadó-művészeti szervezetek, a filmalkotások és a látvány-csapatsportok új formában történő támogatására.  A konstrukció lényege az, hogy az adózó rendelkező nyilatkozatot tesz a NAV által rendszeresített külön nyomtatványon, illetve az adóbevallásban az adója (adóelőlege) egy részének támogatási célú felajánlásáról. A nyilatkozatban fel kell tüntetni a támogatni kívánt célt, a kedvezményezett nevét és adószámát. Az eredeti szabályozás értelmében az adózó a megállapított egyes havi, illetve negyedéves társasági adóelőleg-kötelezettsége legfeljebb 50 százalékának megfelelő részéről rendelkezhetett a kötelezettség teljesítésére nyitva álló határidőt megelőző hónap utolsó napjáig. Tekintettel arra, hogy 2019. január 1-jétől megszűnt az előadó-művészeti szervezet részére adható Tao-támogatás, innentől kezdve a társasági adóalanyok adófelajánlást is csak a látvány-csapatsport szervezetek, illetve filmalkotások részére tehetnek.

A feltöltési kötelezettség 2019. évközi eltörlésével megszűnt a felajánlás korábbi három üteméből (adóelőleg, adóelőleg-kiegészítés, éves adó) a második, hiszen feltöltés hiányában nincs mit felajánlani. Nem biztos ugyanakkor, hogy a két üteművé váló felajánlási rendszerben a kedvezményezettek kevesebb forrásra számíthatnak, mert 2020-tól növekedett az adóelőleg felajánlható maximuma: az egyes havi, negyedéves társasági adóelőleg-kötelezettség legfeljebb 80 százalékáról rendelkezhet az adózó 6,5-7,5 százalékos adójóváírás elérése érdekében. (A havonkénti gyakorisággal előleget fizető adózók a 2020. január havi előlegük vonatkozásában 2019. december 31-éig tehettek felajánlást.)

Utoljára frissítve: 2020. április 23-án

« vissza az előző oldalra

Hírek


Interjúk


Eseménynaptár

2020
02/
28

Hangfelvételek regisztrációs határideje

2020
05/
20

Küldöttgyűlés (elektronikus hírközlési eszköz útján)

2020
06/
30

Jogdíjkifizetés (külföldi jogdíjak)

2020
07/
03

Jogdíjkifizetés (2019. évi rádiós, lehívásos, háttérzenei és kiegészítő díjak, külföldi jogdíjak)

2020
08/
10

Audiovizuális adatlapok regisztrációs határideje

2020
08/
29

Jogdíjkifizetés (audiovizuális jogdíj, ismétlési jogdíj, külföldi jogdíjak)